A vezetősáv a vakok és gyengénlátók számára biztosít információt, hozzájárul a térben való haladásukhoz olyan helyen, ahol ennek hiányában elvesztenék tájékozódó-képességüket. Akadálymentesítéskor a vezetősáv nemcsak a gyengénlátók (nagyfokú látás sérüléssel élőknek) hanem a vakok (fehér bottal közlekedőknek) számára is szolgál információval. A taktilis burkolati jelzések alkalmazásáról a MVGYOSZ (Magyar Vakok- és Gyengénlátók Országos Szövetsége) álláspontja 2009 novemberében jelent meg.

Néhány alapvető elképzelés a MVGYOSZ vezetősávokhoz kapcsolódó állásfoglalásából:

„A közterületeken és közlekedési létesítményekben célszerű minél egyszerűbb, egyértelműen megkülönböztethető taktilis jelrendszert alkalmazni. Ez kétféle jelet tartalmaz:

1. „Állj! Veszélyforrás következik” jelentésű figyelmeztetőjelzés – pontszerű, diagonális elrendezésű, 25-45 mm átmérőjű gömbszeletekkel illetve csonkakúpokkal strukturált felület

2. „Erre haladhatsz biztonságosan” jelentéssel bíró vezetősáv – a haladás irányával párhuzamos, legalább 30-40 mm széles bordázatú felület.

A taktilis jelek mindenképpen pozitív, azaz a burkolat 0 szintjéből +5 mm (beltér esetén elegendő +3 mm) magasságban kiálló, kidomborodó jelet tartalmazzanak. Kizárólag a járófelületből kidomborodó felületi struktúra megfelelő, a bemart – negatív – jelzések ugyanis nem vagy nem eléggé érzékelhetőek.

A taktilis felületek színben is legyenek kontrasztosan eltérőek a környező burkolattól, ajánlott a fehér és az élénk sárga szín használata, vagy pl. világos színű burkolat esetén a fekete és antracitszürke.

Ezen túlmenően a jelzések csak csillogás-, tükröződés, káprázás-, csúszás- és botlásmentes kivitelűek lehetnek.”

„Padlóburkolatba épített, vagy utólag elhelyezett, vezetősávra, elsősorban azokban a terekben van szükség, ahol a látássérült emberek rendszeres mozgására kell számítani. A vezetősáv segítséget nyújt abban, hogy egy már bejárt, értelmezett útvonalon a látássérült ember önállóan tudjon közlekedni. A vezetősáv kialakításánál előnyösebb helyzetben van az új épületet, illetve burkolatot tervező személy. Az új kialakításakor az eltérő anyagok felhasználása könnyebb, és nem igényel felületre helyezést. A vezetősávot a faltól távol, keskenyebb folyosókon középen célszerű kialakítani. A folyosó funkciója és egyéb méretei, az akadályok, a közlekedő emberek fő útvonalai, stb. mind befolyásolhatják az elhelyezést. Adott helyszínen egyetlen vékony csíkkal is lehet vezetősávot kialakítani, pl. olyan épületben ahol sok, önálló közlekedésre szakszerűen felkészített látássérült ember mozog. A vezetősáv anyagának megszakítása, felcserélése egy másik anyaggal változásra hívja fel a figyelmet. Egy objektumon belül a következetesen alkalmazott jelzésrendszer a változás jellegét is jelzi, pl. lépcső, lift, mosdó, elágazás, stb. következik.

Az elhelyezés módja:

• A pálcák a közlekedés irányával párhuzamosan fussanak

• A veszély, irányváltás előtt, figyelmeztető, pontszerű jelzésre kell váltani.

• A veszélyt jelentő terület teljes szélessége előtt jelezni kell.

• A vezetősáv a jelzendő terület előtt 40 cm-el álljon meg.

• A vezetősáv szélessége 40 cm, ideális esetben 60 cm.

• A vezetősáv legalább 3 mm-t emelkedjen ki a környező burkolat síkjából.

• A vezetősáv felületének kiemelkedése legyen egyenletes, legyen csúszásmentes.

• A tapintható burkolati jelek és a környező burkolatok javasolt fénysűrűségbeli eltérése legalább 30% legyen.

A fent ismertetett rendszer kiváltható a burkolat felületi érdességének markáns váltásával, és a sáv kontrasztos színezésével is oly módon, hogy a 30-60 cm széles tapintható sáv, a közlekedés irányában folyamatos, irányváltáskor, figyelem felkeltésekor, illetve veszélyt jelezve, azonban megszakad. Ilyen rendszer tervezésekor ügyelni kell, a lépcsők, rámpák előtti közlekedőfelület teljes szélességben való jelölésére. Attól függően, hogy a látássérült emberek az épületet rendszeresen, vagy alkalomszerűen használják, ajánlott a jelölt pontok mennyiségének meghatározása. Egy sűrűn látogatott épület, például egy iskola, minden nyilvános pontján, a látássérült személy önálló mozgása kívánatos, így azt minden rendelkezésünkre álló eszközzel segítenünk kell. A ritkábban látogatott középületek esetén a könnyen értelmezhető, felismerhető, vezetősáv legalább a személyi segítség nélkül elérendő legfontosabb pontokra, így a főbejárathoz, az információs táblához, az információs pulthoz vezessen el. Az épület további pontjain a burkolat felületváltásait ajánlott úgy meghatározni, hogy azok a látássérültek számára vezető elemként is működhessenek.” (Segédlet a közszolgáltatások egyenlő esélyű hozzáférésének megteremtéséhez, ISBN 978-963-87899-7-6)

Bővebben

A vezetősáv a vakok és gyengénlátók számára biztosít információt, hozzájárul a térben való haladásukhoz olyan helyen, ahol ennek hiányában elvesztenék tájékozódó-képességüket. Akadálymentesítéskor a vezetősáv nemcsak a gyengénlátók (nagyfokú látás sérüléssel élőknek) hanem a vakok (fehér bottal közlekedőknek) számára is szolgál információval. A taktilis burkolati jelzések alkalmazásáról a MVGYOSZ (Magyar Vakok- és Gyengénlátók Országos Szövetsége) álláspontja 2009 novemberében jelent meg.

Néhány alapvető elképzelés a MVGYOSZ vezetősávokhoz kapcsolódó állásfoglalásából:

„A közterületeken és közlekedési létesítményekben célszerű minél egyszerűbb, egyértelműen megkülönböztethető taktilis jelrendszert alkalmazni. Ez kétféle jelet tartalmaz:

1. „Állj! Veszélyforrás következik” jelentésű figyelmeztetőjelzés – pontszerű, diagonális elrendezésű, 25-45 mm átmérőjű gömbszeletekkel illetve csonkakúpokkal strukturált felület

2. „Erre haladhatsz biztonságosan” jelentéssel bíró vezetősáv – a haladás irányával párhuzamos, legalább 30-40 mm széles bordázatú felület.

A taktilis jelek mindenképpen pozitív, azaz a burkolat 0 szintjéből +5 mm (beltér esetén elegendő +3 mm) magasságban kiálló, kidomborodó jelet tartalmazzanak. Kizárólag a járófelületből kidomborodó felületi struktúra megfelelő, a bemart – negatív – jelzések ugyanis nem vagy nem eléggé érzékelhetőek.

A taktilis felületek színben is legyenek kontrasztosan eltérőek a környező burkolattól, ajánlott a fehér és az élénk sárga szín használata, vagy pl. világos színű burkolat esetén a fekete és antracitszürke.

Ezen túlmenően a jelzések csak csillogás-, tükröződés, káprázás-, csúszás- és botlásmentes kivitelűek lehetnek.”

„Padlóburkolatba épített, vagy utólag elhelyezett, vezetősávra, elsősorban azokban a terekben van szükség, ahol a látássérült emberek rendszeres mozgására kell számítani. A vezetősáv segítséget nyújt abban, hogy egy már bejárt, értelmezett útvonalon a látássérült ember önállóan tudjon közlekedni. A vezetősáv kialakításánál előnyösebb helyzetben van az új épületet, illetve burkolatot tervező személy. Az új kialakításakor az eltérő anyagok felhasználása könnyebb, és nem igényel felületre helyezést. A vezetősávot a faltól távol, keskenyebb folyosókon középen célszerű kialakítani. A folyosó funkciója és egyéb méretei, az akadályok, a közlekedő emberek fő útvonalai, stb. mind befolyásolhatják az elhelyezést. Adott helyszínen egyetlen vékony csíkkal is lehet vezetősávot kialakítani, pl. olyan épületben ahol sok, önálló közlekedésre szakszerűen felkészített látássérült ember mozog. A vezetősáv anyagának megszakítása, felcserélése egy másik anyaggal változásra hívja fel a figyelmet. Egy objektumon belül a következetesen alkalmazott jelzésrendszer a változás jellegét is jelzi, pl. lépcső, lift, mosdó, elágazás, stb. következik.

Az elhelyezés módja:

• A pálcák a közlekedés irányával párhuzamosan fussanak

• A veszély, irányváltás előtt, figyelmeztető, pontszerű jelzésre kell váltani.

• A veszélyt jelentő terület teljes szélessége előtt jelezni kell.

• A vezetősáv a jelzendő terület előtt 40 cm-el álljon meg.

• A vezetősáv szélessége 40 cm, ideális esetben 60 cm.

• A vezetősáv legalább 3 mm-t emelkedjen ki a környező burkolat síkjából.

• A vezetősáv felületének kiemelkedése legyen egyenletes, legyen csúszásmentes.

• A tapintható burkolati jelek és a környező burkolatok javasolt fénysűrűségbeli eltérése legalább 30% legyen.

A fent ismertetett rendszer kiváltható a burkolat felületi érdességének markáns váltásával, és a sáv kontrasztos színezésével is oly módon, hogy a 30-60 cm széles tapintható sáv, a közlekedés irányában folyamatos, irányváltáskor, figyelem felkeltésekor, illetve veszélyt jelezve, azonban megszakad. Ilyen rendszer tervezésekor ügyelni kell, a lépcsők, rámpák előtti közlekedőfelület teljes szélességben való jelölésére. Attól függően, hogy a látássérült emberek az épületet rendszeresen, vagy alkalomszerűen használják, ajánlott a jelölt pontok mennyiségének meghatározása. Egy sűrűn látogatott épület, például egy iskola, minden nyilvános pontján, a látássérült személy önálló mozgása kívánatos, így azt minden rendelkezésünkre álló eszközzel segítenünk kell. A ritkábban látogatott középületek esetén a könnyen értelmezhető, felismerhető, vezetősáv legalább a személyi segítség nélkül elérendő legfontosabb pontokra, így a főbejárathoz, az információs táblához, az információs pulthoz vezessen el. Az épület további pontjain a burkolat felületváltásait ajánlott úgy meghatározni, hogy azok a látássérültek számára vezető elemként is működhessenek.” (Segédlet a közszolgáltatások egyenlő esélyű hozzáférésének megteremtéséhez, ISBN 978-963-87899-7-6)

Kevesebb

Vezetősávok és figyelmeztető jelzések

Találatok: 31 db