A kerekesszék nem akadály, hanem kulcs a világ kapujához
Hogyan utazik repülővel egy kerekesszékes?
Az eddigi részekben sokszor beszéltünk küzdelmekről, akadályokról, embert próbáló helyzetekről. De most itt az ideje, hogy megmutassuk: a kerekesszék nem csak korlátozhat – néha előnyt is jelenthet. Nem is akárhogyan!
Mert lehet repülőgépre szállni, tengerparton napozni, világhírű műalkotásokat testközelből nézni, sőt… Disneylandben egy nap alatt több játékra felülni és egy pillanatra úgy érezni: szabad vagyok!
Az első szabály: mindent jelezni kell jegyvásárláskor. A legtöbb légitársaság felkészülten várja a mozgáskorlátozott utasokat – sokszor még jobban is, mint gondolnánk.
Külön check-in pult – itt a kerekesszék saját csomagként kerül megjelölésre.
Külön személyzet, akik végigkísérik az ellenőrzéseken.
Elsőként szállnak fel, utolsóként szállnak le.
A kerekesszéket legutoljára emelik fel a gépre, hogy biztosan ne sérüljön.
Van, akit egy speciális keskeny székkel tolnak be az üléssorok között. És van, akit – mint például Lucát – egyszerűen az édesapja visz a helyére. Minden megoldható. Csak a lehetőségeket kell mérlegelni.
Az első nagy út Párizsba vezetett. Nem működött sem a lift, sem a mozgólépcső az egyik metrónál – így Luca édesapja és testvére vitték le őt a lépcsőn. Ekkor egy 80-90 éves francia néni megjelent, elszégyellte magát a helyzet miatt, és minden erejével segíteni akart.
Nem az számított, hogy végül illedelmesen visszautasították a segítséget. Az számított, hogy magától értetődőnek gondolta: ha valaki bajban van, akkor mellé kell állni. Hogy ott ez természetes. Itthon… talán még nem mindig az.
A Louvre-ban hosszú sorok állnak a híres festmény előtt – a látogatók csak egy kordonnal elválasztva csodálhatják meg a Mona Lisát kb 10 méterről.
De amikor Luca odaért, már intettek is neki: „Madame, madame!” – és félrenyitották a kordont. Ő valóban „testközelből” láthatta a világ egyik leghíresebb műalkotását.
A család először tele volt kérdésekkel. Hová lehet majd felülni? Mi az, ami veszélyes lehet? Lesz segítség? Aztán megérkeztek… és hamar rájöttek: a legnagyobb problémájuk az lett, hogy már nem tudták eldönteni, mire üljenek még fel!
Amire mások órákat vártak, Luca pár perc alatt bejutott.
A Mickey Egérrel való fotózkodásnál 100-150 méteres sor állt, ők mégis szinte azonnal sorra kerültek egy külön, a számukra fenntartott sornak köszönhetően, ahol csak 2-3 másik, Lucához hasonló gyerek várakozott.
Egy hölgy már az ajtóban térképpel a kezében várta őket, elmagyarázva: hová menjenek, mit kerüljenek el, és mit próbáljanak ki mindenképp.
A legtöbb játékhoz onnan hívták be Lucát, ahol a többiek már kifelé jöttek.
Amíg az átlag látogató 4-5 játékra jut fel egy nap alatt, Luca 14-re ült fel. Igen, tizennégyre!
Lehet, hogy a kerekesszék nemcsak akadály. Néha – belépőkártya a mosolyok világába.
És ha még mindig nem hinnénk…
A híres díszfelvonulást mindenki egy kordon mögött nézheti végig. De amikor az emberek meglátták Lucát, maguktól kezdték előreengedni – mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.
Nem volt vita, nem volt tolakodás.
Volt egy közös, kimondatlan gondolat: „Igen, ennek a lánynak ott a helye az első sorban.”
Luca többször járt tengerparton – és bár a homok és a kavics nem a kerekesszék legjobb barátai, mégis voltak helyek, ahol csodát tapasztaltak:
Genovában egy strandkerekesszékhez hasonló eszközzel (amilyen az Induct Trade Kft. kínálatában is elérhető IT JOB modell) be tudták vinni őt a vízbe.
Más helyen az IT SEATRAC sínrendszerrel találkoztak, amellyel önállóan lehetett bejutni a vízbe.
De elmondásuk szerint a vízpartokon még van hova fejlődni. És éppen ezért is fontos, hogy az Induct Trade Kft. továbbra is olyan komplex megoldásokat fejleszt, amelyek minden akadálymentesítési előírásnak megfelelnek – és valós élményeket tesznek elérhetővé.
Előfordulhat, hogy valaki mozdulatlan – mégis ő az, aki mindenkit megmozgat maga körül.
Luca ma még csak segítséggel utazik. De amikor ott ültem vele szemben, egyetlen dolgot láttam benne:
Bár személyesen nem ismertem korábban Lucát, a beszélgetésünk során mégis egyértelműen éreztem: ha ő valamit elhatároz, akkor addig nem nyugszik, amíg el nem éri. Gyermekként balett-táncos szeretett volna lenni – és bár az élet nem a klasszikus balettterem felé sodorta, ma kerekesszékkel táncol színpadon, és pontosan ugyanazt az örömöt éli meg, amire annak idején vágyott.
Amikor az utazásról beszéltünk, azt láttam rajta, hogy még van benne egy kis félelem az önállósággal kapcsolatban, de ugyanakkor ott izzik benne az a fajta kíváncsiság és vágy, ami előbb-utóbb mindig legyőzi a félelmeket. És ahogy egyre több országot lát, egyre több élményt szerez, egyszer csak eljön majd az a nap, amikor nemcsak kísérővel, hanem egymaga indul útnak – kerekesszékkel, határok nélkül.
Őszintén hiszem, hogy ha egyszer szembejön velem egy hír arról, hogy „egy elszánt mozgássérült lány körbeutazta a világot a kerekesszékével”, akkor biztosan tudni fogom: az csakis Luca lehetett.
És ő lesz az, akitől mindannyian megtanulhatjuk:
Az akadálymentesítés nem csak rámpákból áll – hanem hozzáállásból.