Ugrás a tartalomhoz

Hasznos információk

Segédlet a komplex akadálymentesítés megvalósításához

 

Összeállította:

P. Farkas Zsuzsa,

okl. építészmérnök, rehabilitációs szakmérnök, Épített Környezetért Alapítvány munkatársa

Pandula András,

építészmérnök, rehabilitációs szakmérnök, fõiskolai adjunktus SZIE-YMÉK,

Épített Környezetért Alapítvány munkatársa

A segédlet a Fogyatékosok Esélye

Közalapítvány megbízásából készült.

© P. Farkas Zsuzsa & Pandula András, 2007

 

ELÕSZÓ

A Regionális Fejlesztési Programok Irányító Hatósága köszönetet mond a Fogyatékosok Esélye Közalapítványnak azért, hogy a "Segédlet a komplex akadálymentesítés megvalósításához" c. kiadvány elkészülhetett.

A kiadvány nagy segítséget jelent a beruházások tervezése kapcsán, hiszen teljeskörûen és közérthetõen mutatja be mi is értendõ akadálymentesítésen, melyek azok a minimum követelmények egy épület esetében, amelyeknek az egyenlõ esélyû hozzáférés érdekében meg kell felelnie.

Az esélyegyenlõség érvényesítése érdekében az akadálymentesítés kiemelt hangsúlyt kap az Európai Unió társfinanszírozásával megvalósuló operatív programok infrastruktúrafejlesztésre irányuló pályázataiban.

Szíves figyelmébe ajánljuk minden pályázónak ezen kiadványt, mert Irányító Hatóságunk pályázati kiírásai során az ebben foglaltaknak teljesítését várja el pályázóitól.

 

Mosonyi Balázs

 

NFÜ- ROP IH vezetõ, Fõigazgató

 

A komplex akadálymentesítés szempontrendszere                                                                  
SEGÉDLET CÉLJA

A jelen segédlet a Fogyatékosok Esélye Közalapítvány közremûködésével az akadálymentesítés témakörében kiírt pályázatok tervezési programjainak valamint mûszaki tervdokumentációinak eredményes elkészítéséhez készült.

A segédlet ismerteti az akadálymentesség fogalmát valamint annak gyakorlati alkalmazását. A dokumentum az épületek fõ funkcionális elemein keresztül mutatja be a fizikai és infokommunikációs akadálymentesség mûszaki követelményeit, ajánlásait valamint az Országos Településrendezési és Építési Követelmények (OTÉK) vonatkozó mûszaki elõírásait.

A SZÖVEGBEN HASZNÁLT JELÖLÉSEK

A segédletben található információk és javaslatok gyors megtalálásához a szövegben egyes részek kiemeltek. A szövegben a következõ jelülések találhatóak:

OTÉK...

 

  • Az infokommunikációs akadálymentesség szempontjából fontos mûszaki-tervezési követelmények jelölése

 

A pályázatok elkészítéséhez, illetve a tervezési program kialakításához segítséget nyújtó fontos információk, ajánlások jelölése

 

Az Országos Településrendezési és Építési Követelményekben (OTÉK) akadálymentességgel kapcsolatos mûszaki elõírások felsorolása

 

A tervek elkészítésére, egyeztetésére adjunk megfelelõ idõt! Az akadálymentesség szempontjából legoptimálisabb építészeti megoldás megtalálásához a beruházó és tervezõ közös munkájára van szükség, amely nem nélkülözheti az adott épület funkcióinak, mûszaki állapotának és szerkezeteinek részleltes ismeretét.

 

A tervezési folyamatba lehetõség szerint vonjuk be az épületet használókat, vegyük figyelembe az ügyfelek és dolgozók tapasztalatait. A tervezési koncepcióval kapcsolatban kérjük ki fogyatékossággal élõ személyek véleményét is!

 

Az igények megvalósítását mindig komplexen kezeljük!

 

Ne feledjük, hogy az akadálymentesítéssel az épület használhatósága jelentõsen javul.

 

2                                                                                A komplex akadálymentesítés szempontrendszere

 

Épületek és környezetük komplex akadálymentesítése

 

Az épületeket és környezetüket hosszabb idõtartamra, legalább 60-80 évre építjük, valamint a komplex felújítási programok során is hosszabbtávú fejlesztési célokat tûzünk ki, minimálisan 10-15-éves megtérüléssel számolunk. Éppen ezért az épületeket és környezetüket a jelenlegi vagy a jövõbeli használók változatos, illetve folyamatosan változó szükségleteinek, igényeinek figyelembevételével akadálymentesen kell megtervezni és megépíteni, illetve felújítani. A közösségi épületek kialakításánál továbbá az épület által nyújtott szolgáltatásokat igénybe vevõ látogatók képességeinek sokszínûségét is figyelembe kell vennünk.

 

1. AZ AKADÁLYMENTESSÉG ESZMÉJE

 

1.1. MIT JELENT AZ AKADÁLYMENTESSÉG?

 

Az akadálymentesség az épített környezet alapvetõ tulajdonsága kell hogy legyen. Ez teszi lehetõvé, hogy az emberek részt vegyenek azokban a társadalmi és gazdasági tevékenységekben, amelyek kiszolgálására az épített környezet létesült.

 

Az 1997. évi LXXVIII., az épített környezet alakításáról és védelmérõl szóló törvény 2.§-a alapján az épített környezet akkor akadálymentes, "ha annak kényelmes, biztonságos és önálló használata minden ember számára biztosított, ideértve azokat az egészségkárosodott egyéneket vagy ember csoportokat is, akiknek ehhez speciális létesítményekre, eszközökre, illetve mûszaki megoldásokra van szükségük."

 

Az akadálymentes tervezés kiindulópontja tehát a különleges igények (fogyatékossággal élõ személyek szükségletei) kielégítésének szempontja speciális eszközök, berendezések, mûszaki megoldások alkalmazásával. Az ilyen tervezés gyakorlásával az épületek tervezésénél figyelembe vett használói kör bõvül a fogyatékossággal élõ személyekkel, ugyanakkor így olyan létesítmények jönnek létre, amelyek más használóknak is kényelmesebbek, biztonságosabbak.

 

1.2. AZ ÉPÍTETT KÖRNYEZETBEN TALÁLHATÓ AKADÁLYOK

 

Az épületeket valamint azok környezetét többnyire nehézségek nélkül, problémamenetesen tudjuk használni: be tudunk lépni az épületekbe, a lépcsõkön az emeletre probléma nélkül fel tudunk jutni, ott könnyen megtaláljuk a lakásunkat, és gond nélkül használjuk a lakásunkat, illetve az ott található berendezéseket. Nem tekintjük létfontosságú tényezõnek az akadálymentességet. De vajon ugyanúgy be tudunk menni az épületbe, ha babakocsiban tolnánk egy csecsemõt, ugyanolyan könnyedén fel tudnánk menni az emeletre, ha bõröndöket cipelnénk? Valószínûleg azonnal észrevennénk, hogy mennyi és milyen változatos akadály van környezetünkben.

 

Az épített környezethez, valamint az általa nyújtott szolgáltatásokhoz való teljes értékû hozzáférés és használhatóság különbözõ akadályokba, problémákba ütközhet. Az épületekkel, valamint az azokban található szolgáltatásokkal kapcsolatban felmerülõ akadályok lehetnek építészeti akadályok, a horizontális és vertikális közlekedés akadályai, térbeli akadályok, ergonómiai akadályok, antropológiai akadályok illetve érzékelési és kommunikációs akadályok.

 

Ezek az akadályok leginkább a lakosság körülbelül 10%-át kitevõ, állandó fogyatékossággal élõ személyek közlekedését, szolgáltatásokhoz illetve információhoz való hozzáférését gátolják, vagy nehezítik meg. Ugyanakkor a társadalom mintegy 40%-át kitevõ, alacsonyabb illetve csökkent mozgásszervi és érzékszervi képességgel rendelkezõk -gyermekek, idõsek, kisgyermekkel közlekedõ szülõk- számára is akadályt jelentenek.

 

Az épített környezethez való egyenlõ esélyû hozzáférés biztosítása érdekében az épületek valamint az általuk nyújtott szolgáltatások tervezésénél az épületet használók eltérõ képességeit figyelembe kell venni. Az eltérõ képességgel rendelkezõ használók igényeit azonban nem külön-külön létesítményekkel kell biztosítani, hanem az egyetemes tervezés ("Design for All") elveit alkalmazva a különbözõ igényeket egyesíteni kell a tervezés során.

 

A komplex akadálymentesítés szempontrendszere                                                                     3

 

1.3. AZ EGYETEMES TERVEZÉS

 

Az egyetemes tervezés eszméje az a preventív gondolkodásmód, tervezési stratégia, amely már a tervezés folyamatának az elején figyelembe veszi a használók képességeinek különbözõségét. E tervezési stratégia gyakorlásával olyan termékek jönnek létre, amelyek különleges tervezési megoldások és adaptáció nélkül biztosítják a lehetõ legtöbb ember számára a legteljesebb és legönállóbb használhatóságot. Jelen esetben a "termékek" megnevezés a legkülönbözõbb használati tárgyakon, eszközökön túl valamennyi, az ember által formált környezetre, épületekre, szolgáltatásra és infrastruktúrára is vonatkozik.

 

Az egyetemes tervezés tehát "nem más, mint az a tervezési mód, amely az emberi különbözõségekbõl indul ki mind szociális, mind esélyegyenlõségi szempontok figyelembe-vételével". A fõ cél az, hogy egy termékkel szolgáljuk ki a használók különbözõ, idõben, szituációban változó igényeit, szükségleteit.

 

Az emberek életkor, kultúra és egyéb emberi adottságaik szerinti különbözõsége soha nem látott mértéket öltött, így az egyetemes tervezés, mint módszer az egyenlõ esélyek és a demokrácia biztosítására az utóbbi években egyre erõteljesebben elõtérbe került. Létjogosultságát indokolja továbbá az, hogy az európai munkaerõpiac és kereskedelem élénkülésével az egyes országok szociális rendszerének és környezetének a különbözõ képességû és kulturális hátterû személyek integrációját is biztosítani kell.

 

2. A TELJESKÖRÛ (KOMPLEX) AKADÁLYMENTESÍTÉS

 

Teljeskörû vagy komplex akadálymentesítésrõl kétféle szempontból beszélhetünk. Az akadálymentesség "komplexitását" egyrészt értelmezhetjük valamennyi fogyatékossági csoport kontextusában, másrészt az adott épületben (épített környezetben) található valamennyi funkcióra, szolgáltatásra tekintettel.

 

2.1. TELJESKÖRÛSÉG A HASZNÁLÓK TEKINTETÉBEN

 

Az alapvetõ emberi képességek valamely dimenziójában (felfogóképesség, látásképesség, hallás- és beszédképesség, kar- és kézfunkciók valamint mozgásképesség) -egészségügyi okok, vagy környezeti hatások miatt- bekövetkezõ csökkenés korlátozza az épített környezet, valamint az abban található szolgáltatások használhatóságát.

 

Az emberi teljesítõképességének korlátozottsága szempontjából 4 fõ fogyatékossági csoportot különböztetünk meg: a mozgásukban-, a látásukban-, a hallásukban és beszédképességeikben valamint az értelmi képességeikben akadályozott személyek csoportját.

 

Mozgásukban korlátozottak csoportján belül megkülönböztethetünk kerekesszékkel, bottal, mankóval, járókerettel közlekedõ-, illetve kézsérült személyeket. A mozgásukban korlátozottak táborához tartoznak továbbá az adott szituáció illetve egészségügyi és környezeti hatások miatt mozgásukban idõszakosan korlátozott emberek, például begipszelt lábú/kezû emberek, a kismamák, a babakocsival közlekedõ szülõk, az idõs emberek vagy a nehéz csomagot, bõröndöt cipelõ emberek. Mozgásukban korlátozott emberek épített környezethez és a benne található szolgáltatásokhoz történõ egyenlõ esélyû hozzáférhetõsége érdekében elsõsorban az épített környezet fizikai akadályait kell megszüntetnünk.

 

A látásukban korlátozott személyek csoportján belül megkülönböztethetünk gyengénlátó-, illetve vak embereket. Látásképességeikben idõszakosan korlátozottak lehetnek a vizuálisan túlterhelt körülmények között dolgozók, színes fénnyel vagy erõsen illetve gyengén megvilágított környezetben közlekedõk továbbá a szem csökkent adaptációs és akkomodációs képességével bíró idõsek. Számukra az épített környezetben való tájékozódás és az információszerzés jelenti a legnagyobb problémát. Fontos, hogy az épített környezetben található valamennyi írott információt a gyengénlátó emberek számára megfelelõ méretû és kontrasztos megjelenítéssel közöljünk, a vak emberek számára pedig hallható, illetve tapintható jelekké alakítsunk át.

 

4                                                                                A komplex akadálymentesítés szempontrendszere

 

A hallás- és beszédképességeikben korlátozott emberek csoportjába a nagyothalló és a siket emberek tartoznak, de ide sorolhatjuk azokat a személyeket is, akik figyelmét több hangforrás köti le, illetve akik zajos környezetben dolgoznak. Számukra is nagy nehézséget jelent az épületekben és azok környezetében történõ tájékozódás, az információszerzés, de legfõképpen a kommunikáció. Segítséget jelenthet számukra, ha az épített környezetben található valamennyi hangos információt, látható formában is megjelenítünk. A kommuniká-ciójukat segíthetjük továbbá úgynevezett indukciós hurokrendszer beépítésével is.

 

Az értelmileg akadályozott emberek csoportján belül szintén széles a spektrum. Az értelmi képességeik (pl. koncentrációképesség, rendszerezõ képesség, problémamegoldó és döntéshozó képesség, rövid és hosszú távú memória, nyelv megértése) teljes mértékû használatában korlátozottak lehetnek a korlátozott mûveltséggel rendelkezõ egyének, idõsek, a kimerült, illetve stressz miatt tevékenységükben zavart egyének, valamint betegségek következtében korlátozott felfogóképességgel, memóriával, koncentrációs képességgel rendelkezõ egyének. Az épített környezettel-, valamint a benne található szolgáltatásokkal kapcsolatban számukra is a tájékozódás, az információszerzés és a kommunikáció okozhat nehézséget. Segíthetjük õket például jól áttekinthetõ alaprajzú épületek tervezésével, egyszerû, szimbólumokkal kiegészített feliratok, információs táblák tervezésével illetve elhelyezésével.

 

A fentiekbõl látható, hogy az épületeket és környezetüket különbözõ képességû használók vehetik igénybe, így azok felújítása, átépítése során az egyetemes tervezés eszméjének alkalmazásával az akadálymentesség komplex értelmezésére van szükség.

 

2.2. TELJESKÖRÛSÉG AZ ÉPÜLET FUNKCIONALITÁSA TEKINTETÉBEN

 

Az épület funkcionalitása szempontjából akkor beszélhetünk teljeskörû vagy komplex akadálymentesítésrõl, ha az épület valamennyi közösségi funkciója, illetve az ott nyújtott valamennyi közszolgáltatás mindenki számára elérhetõ. Az épülethasználat logikai láncának sorrendjében így a felújítás, átépítés során biztosítani kell az épület akadálymentes megközelítését, a parkolást, a bejáraton, illetve a szélfogón történõ átjutást, a szintkülönbségek áthidalását, a közlekedõk és az egyes helyiségek használatát. Az épületen belüli helyiségeknél elsõsorban a közösségi funkciójú helyiségekre szükséges koncentrálni, hogy az épület által kínált valamennyi szolgáltatás, illetve munkalehetõség akadálymentes hozzáférhetõsége biztosítva legyen mindenki számára. Az épületek egyes funkcióinak részletes kialakításával kapcsolatos mûszaki követelményeket a késõbbiek során ismertetjük.

 

3. HATÁLYOS JOGSZABÁLYOK ÉS MÛSZAKI ELÕÍRÁSOK

 

Magyarországon az 1997-ben született meg az épített környezet alakításáról és védelmérõl szóló LXXVIII. számú törvény, amely pontos meghatározásokat és követelményrendszert ad az épített környezet kialakításával kapcsolatban. Ez a törvény az Európai Unió Bizottsága által 1996-ban elfogadott "Az akadálymentesség Európai eszméje" címû kézikönyv ajánlására épül, és az OTÉK (Országos Településrendezési és Építési Követelmények) ebben az ajánlásban rögzített mûszaki követelményekkel került kiegészítésre. Ezek a mûszaki elõírások elsõsorban középületek, közszolgáltatást nyújtó épületek kialakítására vonatkoznak, és elsõsorban a mozgásukban korlátozottak igényeit veszi figyelembe. A követelmények alkalmazása és azoknak a többi fogyatékossági csoport igényeivel történõ kiegészítése azonban az 1998. évi XXVI. számú, úgynevezett Esélyegyenlõségi Törvény értelmében minden esetben szükséges.

 

Ez az a törvény, amely megfogalmazza az esélyegyenlõség és a valamely fogyatékossággal rendelkezõ ember társadalom életébe való beilleszkedésének az igényét. A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlõségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. Törvény (Esélyegyenlõségi törvény) 5.§-a értelmében "a fogyatékos személynek joga van a számára akadálymentes, továbbá érzékelhetõ és biztonságos épített környezetre".

 

Az akadálymentes épített környezet megteremtése-, a követelmények szélesebb körben történõ megismertetése érdekében 2002-ben a Belügyminisztérium Építésügyi Hivatala tervezési segédletet adott ki "Tervezési Segédlet az akadálymentes épített környezet megvalósításához" címmel.

 

 

A komplex akadálymentesítés szempontrendszere                                                                     5

Az akadálymentesség mûszaki követelményei

1. ÉPÜLET KÖRÜLI KÖRNYEZET KIALAKÍTÁSA

1.1. AKADÁLYMENTES PARKOLÓ KIALAKÍTÁSA

 

Az épületek közelében parkolók kialakítására többnyire csak közterületen van lehetõség. A közterületen végzett bármilyen átalakítás, átépítés csak engedéllyel végezhetõ, vagyis a parkolók kialakítására minden esetben építési hatósági engedély beszerzése szükséges.

 

  • Az akadálymentes parkolóhelyek a célépület bejáratához a lehetõ legközelebb helyezkedjenek el, attól lehetõleg maximum 50 méter távolságban.

 

  • Az épület akadálymentes megközelíthetõségét a parkolóhelytõl biztosítani kell. A parkolóhelytõl a járdák lépcsõmentesen és a legrövidebb úton elérhetõek legyenek.

 

  • A parkolókban megfelelõ számú akadálymentes parkolóhelyet kell kialakítani. Legalább egy parkolóhely, valamint 500 parkolóhelyig a férõhelyek legalább 5%-a, 500 parkolóhely felett legalább 2%-a legyen akadálymentes.

 

  • A gépjármûnek biztosítandó minimális hely 3,50x5,50 m legyen, beleértve az 1,50 m szélességû közlekedõ sávot. Két egymás mellett párhuzamosan elhelyezett parkolóhely esetében egy közös közlekedõ sáv kialakítása is elegendõ.

 

  • A parkolók lehetõleg a járda vonalára merõlegesen vagy azzal szöget bezáróan legyenek kialakítva. Járdával párhuzamos leálló felület esetén a parkoló hossza 6,50 m legyen és lehetõleg a gépjármû mindkét oldalán biztosítsuk a biztonságos ki- és beszállást. A járda szintjére történõ kiszállás az úttest és a járda közötti szintkülönbség miatt nehézkes. Az úttestre való kiszálláshoz a járdaszegély és a gépjármû között 1,50 m szabad hely szükséges.

 

  • Az akadálymentes parkoló a könnyebb megtalálhatóság és az illetéktelen használat elkerülése érdekében legyen megfelelõ jelöléssel ellátva. Táblával, burkolatfestéssel, járófelület váltásával azt egyértelmûen jelezni kell.

 

 

 

 

 

 

 

Az OTÉK idevonatkozó fejezetei

42. §

  1. A (2) bekezdés szerint számított minden megkezdett 50 db várakozóhelyõl legalább egyet a mozgásukban korlátozottak részére kell kialakítani, amelyekôl legfeljebb négy helyezhetõ közvetlenül egymás mellé.

 

  1. Autóbusz-várakozóhelyet kell létesíteni – a (2) bekezdésben elôírtakon túlmenõen – 200 látogatónként, vásárlónként, illetõleg férõhelyenként minden olyan építményhez, ahol ilyen rendszeres forgalomra számítani kell [pl. szálláshely szolgáltató épület, egyéb közösségi szórakoztató, kulturális épület (színház, múzeum, cirkusz, szabadidõ-központ, állatkert, arborétum stb.), keres-kedelmi bevásárlóközpont, sportépítmény (sportcsarnok, stadion, strand, uszoda stb.), emlékhely stb.]. Az ilyen építmények fõbe-járatánál biztosítani kell legalább egy, mozgáskorlátozottakat is szállító autóbuszból a biztonságos ki- és beszállását.

 

 

6                                                                                A komplex akadálymentesítés szempontrendszere

 

1.2  JÁRDÁK, GYALOGUTAK KIALAKÍTÁSA

 

  • Az épített környezetben található útvonalak szélessége annak forgalmától függ, de legkisebb szélessége lehetõleg minimum 1,50 m legyen.

 

  • A gyalogos út egyenletes, sík felületû legyen. A burkolat felületi érdessége ne haladja meg a 0,5 cm-t.

 

  • A gyalogos útvonalnak lehetõleg ne legyen 5%-nál nagyobb menetirányú lejtése. A megfelelõ vízelvezetés szempontjából a járdafelület lehetõleg 1,5%-os maximális oldallejtéssel bírjon.

 

  • Vízelvezetõ csatornák, rácsok elhelyezését kerülni kell a gyalogos út mentén. Ha ez nem lehetséges, akkor az elhelyezésre kerülõ vízelvezetõ árkok rácsainak nagysága legfeljebb 2x2 cm legyen a bottal illetve mankóval történõ biztonságos közlekedés érdekében.

 

  • A gyalogosutak mentén a növényzet folyamatos karbantartásával biztosítani kell az útvonal szabad szélességét és magasságát.

 

  • A vakok és gyengénlátók közlekedésének és tájékozódási képességének segítése érdekében a járdaszegélyek lehetõleg legyenek folytonosak. A jó észlelhetõség és érzékelhetõség érdekében a szegélyek minimális magassága lehetõleg 7,5 cm legyen. A szegélyek lekerekített - letört - élkialakításúak legyenek. A gyalogos átkelõhelyeknél süllyesztett járdaszegély kialakítása szükséges.

 

  • Olyan helyeken, ahol a járófelület és a környezete között 7,5 cm-nél nagyobb szintkülönbség nincs, ott az útvonalak szegélyezésére tapintható és látható információt tartalmazó felületváltással is történhet, például lazább vagy durvább felületû sáv kialakításával (kavicsfeltöltés, zúzalékos kõ, fakéreg terítés, stb.)

 

  • A különbözõ felületképzõ anyagok megválasztásakor figyelembe kell venni az anyagok tulajdonságait (szín, érdesség, keménység), valamint hogy a kialakítandó felület milyen szerepet játszik az érzékelésben. A felületképzõ anyagok variálása a vakok és gyengénlátók tájékozódását segíti: vezetõvonalak, akadályok elôtti figyelmeztetõ jelzés, stb.

 

  • Hirdetõtáblák, padok és más tárgyak a gyalogos útvonal mentén lehetõleg úgy legyenek elhelyezve, hogy azok az útvonal szabad szélességét és magasságát ne csökkentsék. Az egyes utcabútorok lehetõleg csoportosan, logikusan legyenek elhelyezve, egyértelmûen definiálható és követhetõ útvonal biztosításával. Az útvonal mentén térbõvületben csoportosan kialakított utcabútor-elhelyezés ajánlott.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

39. §

(2) A járdán építmény, köztárgy, berendezés csak abban az esetben állhat, ha

  1. az a járda elõírt legkisebb hasznos szélességét (gyalogossáv) – más hatósági elõírás hiányában 0,75 m többszöröse, de legalább 1,50 m – nem csökkenti,

 

b) a rendeltetésszerû használata a gyalogosok közlekedését nem zavarja, biztonságát nem veszélyezteti,

40. §

  1. Az építési telek közterület vagy magánút felõli határvonalán építményt csak úgy szabad elhelyezni, hogy annak része, szerkezeti eleme a közterület, illetõleg a magánút területébe csak a következõk szerint nyúlhat be

a) a csatlakozó terepszinttõl mért 2,00 m magasságig

– a határvonaltól mért 0,50 m széles biztonsági sávban elhelyezett szerkezeti elem (pl. elõlépcsõ, kirakat, levélgyûjtõ szekrény, ablak-rács, reklámhordozó, világítótest, falra kihajtva rögzített nyílószárny), amely a közlekedõk által könnyen észlelhetõ és kialakítása baleseti veszélyt nem jelent, továbbá, ha az 0,40 m magasság felett kerül elhelyezésre, annak a biztonsági sávra esõ vetülete legalább 0,10 m magas vagy 0,60 m széles a környezõ járófelület felületképzésétõl, lábbal tapinthatóan, jelentõsen eltérõ burko-latú jelzõsávval körül van véve,

– a közterületi járda gyalogossávjába csak idõnként és rövid ideig nyitva tartott nyílószárny (kirakat, gépjármûtároló ajtaja)

41. §

(1)Az építményeknek a rendeltetésüknek megfelelõ módon megközelíthetõknek kell lenniük.

 

(2)Kerekesszékkel és gyermekkocsival is megközelíthetõ módon kell kialakítani a közhasználatú építményeket.

 

  1. Amennyiben a megközelítés biztosítására lejtõ, rámpa is készül, úgy azt oly módon kell kialakítani, hogy az elérendõ szinten legalább 1,5x1,5 m-es vízszintes, szabad terület legyen.

 

  1. § (1) Az építményt és részeit, az önálló rendeltetési egységet, helyiséget és annak részleteit úgy kell megvalósítani, ehhez az épü-letszerkezetet és beépített berendezést úgy kell megválasztani és beépíteni, hogy a rendeltetésszerû használathoz biztonságos feltételeket nyújtsanak és ne okozzanak balesetet, sérülést, például

a) elcsúszást, elesést (pl. közlekedés közben),

 

b) megbotlást, mellélépést (pl. nem megfelelõ világítás miatt),

 

c) leesést (pl. váratlan szintkülönbség, vagy korlát, mellvédfal hiánya, kialakítási hibája miatt),

 

d) fejsérülést (pl. nem megfelelõ szabad belmagasság, szabad keresztmetszet miatt),

 

  1. ütközést (pl. nem megfelelõ megvilágítás, vészvilágítás hiánya, tükrözõdés miatt, vagy építményen belüli jármûmozgás-ból),

 

i) elakadást, beszorulást (pl. szûkös méretû terek vagy nyílások miatt).

 

  1. Az építményt és részeit, továbbá a köz- és díszvilágítást, a fényreklámot és hirdetõberendezést úgy kell elhelyezni, kialakí-tani, hogy a fényhatás

 

a) az építmények és a helyiségek rendeltetésszerû használatát ne akadályozza,

 

b) a környezet rendeltetésszerû használatát (pl. tükrözéssel) ne zavarja, a közlekedés biztonságát ne veszélyeztesse.

 

  1. § (1) Az építmények helyiségeit, tereit a rendeltetésüknek és a vonatkozó (pl. balesetvédelmi, munkavédelmi) követelményeknek is megfelelõ padlóval kell megvalósítani.

 

(2)  A járófelületen alkalmazott rács (pl. taposórács, lépcsõfok) legfeljebb 20x20 mm osztású lehet.

 

104. § (1) Az építmény valamennyi önálló rendeltetési egysége megközelíthetõ legyen szabad térbõl vagy az építmény közös hasz-nálatú közlekedõjébõl. Az akadálymentes használatra alkalmas önálló rendeltetési egységhez akadálymentes megközelíthetõsé-get kell biztosítani.

 

 

2. MEGKÖZELÍTÉS

Az épületek bejárati szintje a meglévõ épületállomány túlnyomó többsége esetében az utcaszinttõl gyakorta csak jelentõs szintkülönbség áthidalásával érhetõ el. Az épületek elõtt többnyire 3-10 lépcsõfoknyi szintkülönbség található, és a lépcsõ mellett egyéb, akadálymentes megközelítést nyújtó épületszerkezet (rámpa) vagy épületgépészeti berendezés (emelõlap) nem található. Sok esetben az épületek bejárata elõtti tér nagysága már eleve megszabja, hogy milyen megoldást alkalmazhatunk a szintkülönbség áthidalására.

 

Többszintes épület esetében, ahol az épületben felvonó is található, célszerû a meglévõ felvonóakna meghosszabbításával és utcaszinten történõ megállásával is biztosítani az akadálymentes beközlekedést.

 

 

2.1.  LEJTÕK (RÁMPÁK) MÉRETEZÉSE

 

  • A lejtõk meredeksége az áthidalandó szintkülönbség mértékétõl függ: 17,5 cm szintkülönbségig maximum 8%-os, a fölött maximum 5%-os lejtésû rámpa kialakítása szükséges. 2 cm alatti szintkülönbség áthidalásához lejtõ kialakítása nem szükséges.

 

 

                                                                            A komplex akadálymentesítés szempontrendszere

 

•   A lejtõkar szélessége legalább 1,20 m legyen

  • A lejtõkarok minden 9,0 m vízszintes hossza után legalább 1,50 m hosszú pihenõt kell beiktatni. Megfelelõ vízelvezetés biztosítása mellett ajánlott a pihenõk 0,5-1%-os, visszagurulást megakadályozó ellenlejtéssel történõ kialakítása.

 

  • A lejtõt illetve rámpát oly módon kell kialakítani, hogy az induló, valamint az elérendõ szinten legalább 1,50x1,50 m-es vízszintes, szabad terület legyen a negyedfordulatos megközelíthetõség biztosítására, vagy 1,50 m hosszú vízszintes terület az egyenes megközelítéshez. Ha a lejtõ járóvonala törtvonalú, akkor a töréspontoknál (fordulóknál) legalább 1,50x1,50 m vízszintes terület biztosítandó a kerekesszék fordulásához

 

Az ívelt lejtõk kialakítását kerüljük. Ezek balesetveszélyessé tehetik a közlekedést, mivel az ívben kialakuló felületen a kerekesszéknek csak 3 kereke fekszik fel.

  • A csúszásmentes járófelület kialakításra, valamint az idõjárási hatások elleni védelemre figyelni kell.

 

  • 17,5 cm-ig terjedõ szintkülönbség esetén mindkét oldalon szegéllyel ellátott rámpa kialakítása szükséges. Amennyiben a lejtõ járósíkja és annak környezete között balesetveszélyt jelentõ szintkülönbség nincs, akkor korlát elhelyezése nem szükséges. 17,5 cm-nél nagyobb szintkülönbség áthidalásához kétoldali korláttal ellátott maximum 5%-os lejtésû rámpa alkalmazható.

 

  • A korlátokat kétsoros, a járófelülettõl számított 0,70 m illetve 0,95 m magasságban elhelyezett kapaszkodóval (markolattal) kell ellátni. A kapaszkodók a pihenõkben is folytonosak legyenek, valamint a lépcsõkar illetve lejtõ elejétõl és végétõl való korláttúlnyúlás 0,30 m legyen. A kapaszkodók könnyen megmarkolhatóak legyenek, megfelelõ támaszt nyújtsanak és határozott végük legyen. 5 cm átmérõjû kör keresztmetszetû markolat kialakítás ajánlott, melynek faltól való távolsága minimum 4,5 cm legyen.

 

  • A kerekesszék legördülésének megakadályozása érdekében a rámpa lehetõleg min. 10 cm-es szegélyezéssel legyen ellátva. Mellvédfallal vagy fal mellett kialakított rámpák esetén a falburkolat védelme érdekében alsó korlát is legyen elhelyezve.

 

  • A korlátok lehetõleg könnyen észrevehetõek, környezetüktõl eltérõ színnel készüljenek a látásukban károsultak segítése, tájékoztatása érdekében.

 

  • A lejtõkarok kezdetét és végét a burkolaton lehetõleg elõ kell jelezni színbeli és érdességbeli váltással. A lejtõ jó megvilágítását biztosítsuk.

 

 

 

 

 

 

 

 

Az OTÉK idevonatkozó fejezetei63. § (2) Akadálymentes használhatósághoz az építmények és bejárataik szintkülönbségeinek áthidalása érdekében a lépcsõ mellett akadálymentes közlekedést biztosító megoldásról (lejtõ, felvonó, emelõlap, lépcsõlift stb.) is gondoskodni kell.
 

(3)A szintkülönbség-áthidalók járófelületeit csúszásgátló módon kell kialakítani.

66.§  (2) Akadálymentes közlekedéshez

 

a) egy lejtõkarral legfeljebb 0,45 m szintkülönbség hidalható át,

 

b) a lejtõkar indulásánál és érkezésénél legalább 1,50 m átmérõjû szabad terület biztosítandó,

 

c) a több karú lejtõk áttekinthetõséget biztosító mellvéddel alakítandók ki,

 

  1. a lejtõhöz két fogódzkodó korlátot kell biztosítani, a járófelülettõl mért 0,70 m és 0,95 m magasságban, az 1,50 m-nél szé-lesebb lejtõknél mindkét oldalon,

 

e) a szabadtéri lejtõt csapadéktól védetten, ennek hiányában megfelelõ csúszásgátló bordázattal kell kialakítani.

 

67.§  (3) Akadálymentes közlekedéshez

 

  1. a lejtõkarok hosszában legfeljebb 9,0 m vízszintes hossz után pihenõt kell beiktatni, amelynek hossza legalább 1,5 m le-gyen,

 

  1. ha a lejtõ járóvonala törtvonalú, akkor a töréspontoknál legalább 1,5x1,5 m szabad terület biztosítandó a kerekesszék for-dulásához,

 

  1. több karú lejtõk esetében legalább minden második kar utáni pihenõn legalább két kerekesszék találkozásához szüksé-ges szabad hely biztosítandó.

 

 

 

2.2. BEJÁRATOK KIALAKÍTÁSA

A bejárati ajtókkal kapcsolatos követelmények az épületben található valamennyi nyílászáró kialakítására is egyaránt érvényesek.

 

  • Az épület legalább egy bejárata - lehetõleg a fõbejárat - legyen akadálymentes. A bejárat(ok) akadálymentes útvonallal, logikusan legyenek összekötve az épület környékén fellelhetõ összes akadálymentesen kialakított térrel és elemmel.

 

  • A bejárat mindkét oldalán a mozgáshoz - manõverezéshez - megfelelõ méretû (1,50x1,50m), vízszintes helyet biztosítsunk. A bejárat külsõ oldali pihenõje a vízelvezetéstõl függõen a belsõ padlószinttel azonos szintmagasságban vagy annál legfeljebb 2 cm-el mélyebben legyen. Szintkülönbség esetén olyan rámpa készüljön, amely a bejárat elõtt megfelelõ nagyságú vízszintes pihenõben végzõdik.

 

  • Akadálymentes kialakítás esetén bejáratként kizárólag forgó-, billenõ ajtó nem alkalmazható. Ezek mellett nyíló ajtót is el kell helyezni.

 

  • A bejárat szélessége annak forgalmától, az egyidejûleg használók átlagos számától függ. Az akadálymentes közlekedésre is alkalmas szabad nyílás mérete 0,90 m-nél kisebb ne legyen. A bejárat ajánlott szabad magassági mérete 2,10 m. Kétszárnyú ajtók beépítése esetén az egyik szárny nyitva tartásával biztosított legyen az akadálymentes közlekedéshez szükséges keresztmetszet. Ez a kisebb keresztmetszetû kétszárnyú nyílászáró szerkezetnél asszimetrikus szárnyakkal biztosítható.

 

  • Az ajtólapon lehetõleg üvegezés legyen biztosítva az ajtó nyitásának láthatósága és a forgalom biztonsága érdekében. Az ajtólap üvegezése a padlószinttõl mért 0,30 m magasság alá lehetõleg ne nyúljon. A nagyobb üvegezett felületeket azonban könnyen érzékelhetõ, a járófelülettõl mért 1,50 m magasságban elhelyezett kontrasztos jelzésekkel kell ellátni. Keret nélküli üvegezett bejárati ajtók alkalmazását kerüljük.

 

  • Kétszárnyú ajtókon az állandóan használt ajtószárny könnyen értelmezhetõen és érzékelhetõen legyen jelölve.

 

  • A küszöb kialakítását kerüljük! Ha ez nem elkerülhetõ, akkor az maximum 2 cm magas és lehetõleg legömbölyített legyen.

 

  • A zárszerkezeteket, kilincseket és egyéb kezelõeszközöket úgy alakítsuk ki, hogy azok akár egy kézzel is könnyen foghatóak, mûködtethetõek legyenek, erõs szorítást, tekerést illetve forgatást használatuk ne igényeljen. Kerüljük a forgógombok elhelyezését.

 

  • Az összes kezelõszerv a padlószinttõl 0,85 és 1,10 m közötti magasságban helyezkedjen el.

 

  • Sok épület bejárata nehezen megtalálható, nem elég kihangsúlyozott. A jobb tájékozódás és megtalálhatóság érdekében a bejárat legyen az épület homlokzatától vizuálisan jól elkülöníthetõ, keretszerkezete lehetõleg legyen a környezetétõl eltérõ színnel, kontrasztosan kialakítva.

 

 

10                                                                                A komplex akadálymentesítés szempontrendszere

 

  • A bejárat jelzéseit (házszám, csengõ, névtábla, feliratok és egyéb információk), kaputelefonokat, beléptetõ automatákat lehetõleg úgy kell elhelyezni, kialakítani és megvilágítani, hogy azok a gyengénlátók számára is könnyen megtalálhatóak, felismerhetõek legyenek, valamint kerekesszékben ülve is használhatóak, elérhetõek legyenek. Továbbá figyelembe kell venni a szellemi fogyatékosok és siketek igényeit is egyszerû szimbólumok, valamint kijelzõk alkalmazásával.

 

  • A bejárat környéke lehetõleg legyen idõjárástól védetten elõtetõvel kialakítva, valamint a bejárati kaputelefonok, telekommunikációs eszközök környékén a hallássérülteknek a megfelelõ akusztikus környezetet biztosítsuk.

 

Akadálymentes használatra automatikusan nyíló ajtók a legalkalmasabbak

 

A forgalomból adódó sérülések elkerülése érdekében az ajtólapot és a tokszerkezetet ajánlott védelemmel ellátni.

Az OTÉK idevonatkozó fejezetei

62. § (4) Építményben gyalogos közlekedés céljára szolgáló falnyílás vagy ajtó szabad nyílásmérete 0,60/1,90 m-nél, önálló rendel-tetési egységek és szobák bejárati ajtajának szabad nyílás mérete 0,85/1,90 m-nél kisebb nem lehet.

 

  1. Az akadálymentes közlekedésre is alkalmas szabad nyílás mérete (0,30 m-nél kisebb falvastagság esetén) 0,85/1,90 m-nél, egyéb esetekben 0,90/1,90 m-nél kisebb nem lehet.

 

(6)  Az akadálymentesség érdekében az ajtók környezetében a 5. számú melléklet szerinti szabad hely biztosítandó.

 

  1. Az akadálymentes használathoz megfelelõ, az ülõ helyzetbõl is kilátást biztosító mellvéd magassága legfeljebb 0,6 m. A kiesés elleni védelemrõl gondoskodni kell.

 

  1. § (2) Bejáratként kizárólag forgó-, billenõ-, tolóajtó – az automatikus üzemû és veszély esetén kézzel is megnyitható tolóajtó kivételével – nem alkalmazható

a)akadálymentes használhatóság követelménye esetén,

 

  1. egészségi állapotuk vagy koruk miatt mozgásukban korlátozott személyek (pl. a 6 éven aluliak, az idõskorúak, a betegek stb.) használatára is szolgáló helyiségekben,

 

2.3.  SZÉLFOGÓ MÉRETE, HELYIGÉNYEK

 

  • A szélfogóban vagy a bejárati elõtérben mindenkor legyen elég hely a kerekesszék fennakadás nélküli átjárásához, illetve az ajtók megfelelõ használásához. A szélfogó egy vagy kétszárnyú sorolt nyíló ajtajai között, a megfelelõ használathoz minimum 1,25 m legyen a szélfogóba nyíló ajtószárnyak szélességén felül.

 

  • A sorolt ajtóknak lehetõleg egy irányba kell nyílniuk, kétszárnyú sorolt ajtók esetén a mindennapi közlekedésre használt ajtószárnyak az ajtó ugyanazon oldalán helyezkedjenek el.

 

  • A szélfogóban elhelyezett berendezések (postaláda, ruhafogasok, kaputelefon) megfelelõ használathoz, valamint a kerekesszék manõverezéséhez legalább 1,50x1,50 m szabad hely álljon rendelkezésre.

 

•   A szélfogó padlóburkolata vízszintes és csúszásmentes kialakítású legyen.

 

A komplex akadálymentesítés szempontrendszere                                                                     11

 

  • Sárkaparó rácsok nyílásainak nagyságát maximálisan 2x2 cm-nek kell megválasztani. Hosszirányú nyílások esetén azoknak a mértékadó forgalom irányára merõlegesen kell elhelyezkedniük. A lábtörlõ süppedésmentes és lehetõleg a járófelülettel egy síkba süllyesztett legyen.

 

  • A szélfogónak legyen megfelelõ megvilágítása. Biztosítson egy átmeneti teret, ahol a szem alkalmazkodni képes a külsõ és a belsõ fénykülönbségekhez.

 

  • Az épület bejáratánál (szélfogójában, bejárati elõcsarnokában) elhelyezett információs tábla, amely tartalmazza az épület szintjeinek alaprajzát segíti az épületen belüli tájékozódást, megfelelõ információt nyújt az épületben lévõ funkciók elhelyezkedésérõl és azok megközelíthetõségérõl. Az alaprajzi térképek tapintható kialakítása a látáskárosultak igényeit is kielégíti.